Történetem

Sziasztok!
Hát akkor el is kezdem az történetemet!

18 éves voltam mikor egy sráccal megismerkedtem. Hatalmas volt közöttünk szerelem, miatta mindent feladtam. Egyszer egy nyári napon lent voltunk nála és éltük a mi kis világunkat. Minden a ketten allergiásak voltunk a latexre és én mellé nem szedtem gyógyszert sem mert, amit felírt fogamzásgátlót az orvosom abban olyan anyagok voltak benne amire szintén allergiás vagyok. Lassúak voltunk és nem figyeltünk eléggé. Pár nappal később tudtam meg, hogy várandós vagyok, és ezt a srácnak el is akartam mondani. Több hetet vártam,hogy elmondjam neki.
Egy éjszaka mikor épp dolgozott az akkori barátom, egy csúnya veszekedés miatt annyira be stresszeltem, hogy a pici babánk elment. Azon az estén akartam elmondani neki, hogy váradós vagyok és, hogy egy gyönyörű kislányunk lesz.
Soha nem tudtam neki megbocsájtani onnantól, hogy elvett tőlem egy életet. Attól a naptól elkezdett megromolni a kapcsolatunk és onnantól kezdve veszítettem el önmagam.
A drága pici babám apjával azóta is háborúban állok, de megértem az ő érzelmeit is mert sajnos neki nem ő az első gyermek akit elveszít és meg nem is látthatta vagy hallhata.

Nem merek szülni vagy teherbe esni. Félek, hogy mi lesz. Nem bírnám ki, hogy elveszítsek meg egy gyereket anélkül, hogy láttnám felnőni.
Túl sokat okolom az apját, pedig a legtöbbjét meg se érdemli.
Remélem olvassa ezeket a sorokat és megbocsájt, hogy szét hullot a családunk.